crimsonthunder: (Default)

A legújabb Ted Bundy adaptáció. Ez a grillcsirke még a kivégzése után 30 évvel is egy filmsztár.

Érdekes volt a barátnő, a "nagy szerelem" nézőpontjából ismerni meg a történteket.

Ez a Zac Efron nagyon jó színész! Határozottan mély benyomást tett rám az alakítása, úgy látom, jól felkészült Ted Bundy-ból.

Tudjátok, miért lidércnyomás egy jólinformált bűnügyi hermelinnel nézni ilyen filmet?

Azért, mert telespoilerkedi az egészet - tud például a vádalkuról is: Bundy a saját önhittségének köszönheti, hogy halálra ítélték. Ha bűnösnek vallotta volna magát, akkor megúszta volna egy tényleges életfogytiglannal. Mekkora önteltség kell ahhoz, hogy valaki ragaszkodjon az ártatlanságához, amikor egyértelmű, és mindenky tudja, hogy ő tette? S amikor tényleg ő tette?

Vagy pedig helyesbít.

És az apró, a filmben el nem magyarázott részletekről is tud információval szolgálni. És szolgál is. Tudjátok például, mit jelentett bizonyos amcsi államokban a villanykörtefrász, amely rátört az őrizetesekre, ha elkezdtek a villanykörték hunyorogva égni? Én tudom, nyif.

Ezért nehéz magamfajta bűnügyi hermelinnel - például - Ted Bundy-ről szóló filmet nézni. 

 

Ugyanez a bűnügyi hermelin viszont annyira nem érti, miért néz napi rendszerességgel ilyen filmeket egy ártatlan, rózsaszín kis baba, hogy lenyifogta emiatt.

Egy pici babának nem való az ilyesmi. Még filmen sem. Napi rendszerességgel néz thriller meg ilyen izéfilmeket, nem csoda, ha rosszat álmodik tőle. Nem értem, mi értelme van visszafognom magamat a mesélgetésben, ha a pici baba folyton fasságokat néz, amelyek leginkább a nyugalom megzavarására alkalmasak.

 

Néha arra gondolok: lehet, hogy rendezhetnék kriminológiai mesedélutánokat? Annyi mindent összeolvastam már különféle grillcsirkékről, hogy szerintem tartósan el tudnám szórakoztatni a népekzt. Akkor is, ha nem mindegyik sztorit írnám meg.

crimsonthunder: (Default)

Már ki lehet merészkedni hosszabb időre is a négy fal közül.

(Ez egy iszonyú vicc.

Mire következtetsz abból, ha bemész egy teljesen üres szobába, és harsány csámcsogást hallasz?

A négy fal.)

Konzumdroidkodva is volt egy jót. Végre lehet nálunk is valamire való hajfestéket kapni. (Luxusprobléma, igen - de ha fested a hajadat, akkor NAGYON nem mindegy, hogy mennyire gyakran kell újrafestened, mert sok "tartós" festék körülbelül két hétig tart... igen, ettől nagyobb bajom se legyen. A galád fritzek és az ő Wella sorozatuk végre itt is érezteti jelenlétét.)

Az imént bőgtem egy jóízűt. Semmi szentimentális, csak ecetes jalapeno (amelyről az enbaz fele nem tudja, hogy halapenyónak kell kiejteni).

Valami tartalmasat sem ártana írnom, tudom. Nem megy ez olyan könnyen.

crimsonthunder: (Default)

Jól be lettem fertőzve valami egzotikus fajta infulenzijával, minek eredményeként eldugult az orrom, gyenge vagyok és minden bajom van. Emellé úgy nézek ki, hogy még a saját társaságomban sem vagyok szívesen, nemhogy mások előtt mutatkozzak. Bléhhhh.

Rendkívül dühös vagyok az oly egyénekre, kik nem foglalkoznak azzal: attól még, hogy nagyjából már jól vannak, még lazán fertőzőképesek, és önfeledten szórják bacijaikat. Biztosan velem van a baj, hogy ha elkaptam valamit, akkor inkább elnapolok minden emberekközémenős programot, hogy ne fertőzzek meg másokat is. 
Tisztában vagyok vele: el fog tartani még néhány napig, amíg átmegy rajtam ez a valami. Addig marad a szörtyögés és a lehető legkevesebb interakció a tükörrel.

Természetes antibiotikumként a vodkázást ajánlották - én meg a tömény, na hiszen...
Tényleg hat, érzem, hogy egyrészt átmelegít, másrészt pedig mintha ki is nyírná a bacikat... a naturalisztikus részletek leírásától eltekintek. Rossz érzés, hogy nincs mit tenni, csak türelemmel kivárni, hogy keresztülmenjen rajtam ez az akármi.
A vodka hat, csak a mellékhatásait nem bírom - meg azt sem, hogy olyan érzés, mintha sebbenzint locsolnék a teámba. Fujj.

Leghelyesebb volna aludni, csak ez nehezen megy, mert fekvő állapotban csak még kevésbé vagyok képes lélegezni.

És nem akarok kawaii burupyákat. Egyet sem. Szerintem baromi nyálas. (Nem mintha ennek köze lenne bármihez is, de akkor sem akarok ilyen műnyál műcukiságot. Máskor sem akarok, de amikor lehetnék jobban is, akkor még kevésbé akarok.)
crimsonthunder: (Default)

...most demonstrálom, miért érdemes IRC-re járni.
Este tíz körül törvényszerűen elszabadul a hülyeség, és ilyenekre lehet számítani.

Visszaolvastam, milyen baromökörségeket hordtam össze IRC-en péntek este, és röhögtem a saját hülyeségemen.
Íme egy kis példa:


april 05 21:54:43    annyi hülye van, akik asziszik, hogy ha faja keményzene, akkor má mindeggy is
april 05 21:55:04    mer úgyis csak egy rakás hosszú hajú huligán csoportos zajkeltése a felnőttek riogatása céljából
april 05 21:55:10    ami merő rágalom
april 05 21:55:15    hiszen Halford bácsinak nincs is haja


Kedves gyerekek, ha akartok Ti is ilyen hülyék lenni, akkor tanuljátok meg, hogyan kell IRC-klienst használni, és jöjjetek össze a kis barátaitokkal esténként! Meglátjátok, akkora baromságokat fogtok összehordani egymásnak, hogy még évekkel később is ezen fogtok röhögcsélni.

(Az időbélyegek azt is demonstrálják, hogy mennyire megéri megtanulni tíz ujjal gépelni: kevesebb, mint másfél perc alatt ennyi hülyeséget tehetsz közzé IRC-en, ha tudsz rendesen gépelni, s még csak a klavira sem kell ránézned.)

crimsonthunder: (Default)

...a Leaving Neverland-del.

 

Szerintem tömény hányás a koncepció.
Nemcsak azért, mert Jackson már nem él és nem tudja megvédeni magát. 

Azért is, mert a két srác, akik most főszerepeltek, korábban eskü alatt állították, hogy Jackson soha nem vette rá őket semmi törvénybe ütközőre.

Én soha nem rajongtam érte, nem a stílusom, de ezzel együtt gyomorháborítónak találom, hogy mit művelnek az emlékével.

 

Mikor mondtak igazat? Akkor, vagy most?
Ha tényleg molesztálta volna a srácokat, akkor _őket_ miért nem vizsgálták ki akkor?

 

Komolyan rosszul vagyok.

crimsonthunder: (Default)

Ezúttal épp színsémákkal. A sötét magenta nagyon kényes. Azt hittem, hogy a türkizes vagy ciános árnyalatoknál lyobban semmyvel nem fogok megszenvedni, de ez a magenta kiakaszt. Ha azt akarom, hogy olvasható is legyen, akkor lesz egy kis rózsaszín beütése, amely irritál. Rózsaszínt csak kisbabában, illetve macska-orrtükörben és talppárnákban szeretek látni magam körül.

 

De a kékes-lilás árnyalagok agyba-főbe használva nem feltétlenül tesznek lyót. Imádom, meg minden, de azt mondják, hogy pszichésen van egy hogyhívjákos hatása. Ezért próbálok valami elevenebbet választani, és úgy kell nekem.

crimsonthunder: (Default)
Már hónapok óta gyötrődök a kérdéssel: mi legyen a személyes oldalammal. Jó-jó, tartalom over utseende, de ez akkor is erősen ciki - csak nem volt reálisan felhasználható ötletem arra, hogy hogyan pofátlanítsam el a saját site-omat.

Miért is ne most, hajnali háromnegyed egykor támadna felvállalható és kivitelezhető ötletem a feladat megoldására? Mindössze néhány éjszakányi bilizést igényelne GIMP-pel, a html/css frémwörköt pedig eleve úgy követtem el, hogy könnyű legyen módosítani.

Normális időben soha nem bírok egy árva, értelmes ötletet kifacsarni az agyamból. Napközben rendszerint álmos tekintettel, nagyjából félhulla állapotban meredek magam elé, és éppen csak a legalapvetőbb feladatok ellátására vagyok képes.

Aztán, amikor "van, aki éjjel aludna már - de van, ki rekedten ordibál, ó igen; egy vadember" - és van, ki ilyenkor fog lázas honlapterv-rajzolásba. Papíron és színes tollal, mintha Ekte Dizzájner lenne. Holott nem is.

Az inspiráció egy ilyen kegyetlen dolog. Váratlan, véletlenszerű alkalmakkal tör rá az emberre, néha erős felindultsággal párosodva... párosulva, na. S ha most nekilátok tojózni a feladattal, annak nem lesz jó vége.
Nem szeretek vérben forgó szemekkel ébredni, az előző éjjeli kódolástól és GIMP hülyéskedéstől konkrétan olyan másnaposan, mintha az éccakát alapos és hatékony lerészegedéssel töltöttem volna (tényleg, már az idejét sem tudom, mikor rúgtam be utoljára. Nem is hiányzik, őszintén szólva), és nem szeretek megijedni a saját tükörképemtől - az ilyen élményekre nagyon emlékszem a korábbi kódolási/web layout alkotási maratonjaimból.

Viszont valamit kellene kezdeni azzal a majdmegmondtammilyen oldallal.
crimsonthunder: (Default)
Néha komolyan azt gondolom: az attitűdjeim némelyek szerint arra utalnak, hogy magam vagyok a Gonosz manifesztációja. Holott nem is.

Nem akarni gyerMeket mintha még mindig eretnekség és halálos bűn volna. Stigmák és tabuk. Igen, a XXI.-ik században. Elképesztő, nem? Magyarázkodásra kényszerülök - én is, mások is, akik úgy döntöttek: nem vállalnak gyerMeket - olyan dolgok miatt, amelyek evidensnek kellene, hogy számítsanak. Elképesztő, nem?

Nem értem, miért nem lehet egyszerű, józan paraszti ésszel szemlélni a kérdést.

Aki szeretne - tényleg szeretne - családot alapítani, nemcsak a külső vagy belső elvárások miatt, az vállaljon gyereket.

Aki nem szeretne, az ne tegye - ellenkező esetben neki magának is, a gyerMekének is borzalmas élete lesz.


A tény, hogy kimaradok a szaporodásbiológiából, nem jelenti azt, hogy utálom a gyerekeket, hogy nem szent a számomra a Család (nagybetűvel!) értéke; sem azt, hogy önző vagyok, kényelmes, lusta és felelőtlen.

Antinatalistának lenni, a számomra, rengeteg dolgot jelöl.

Ezek egyike éppen a felelősségtudat. Explicit és implicit tekintve is.

Explicit: egy ilyen túlnépesedett világra, ahol már ma is több százan jelentkeznek egy, azaz 1 db állásra; ahol az ingatlanárak és a lakhatás költségei a csillagos eget verdesik - egyáltalán nem tűnik felelősségteljes dolognak, potenciális munkanélkülieket, potenciális hajléktalanokat termelni. Sajnos nem mindenkinek jut mindazokból a javakból, amelyeknek alapvetőnek kellene lenniök mindenky számára. (A technika fejlődésével pedig egyre kevesebb munkaerőre van szükség. Vannak ágazatok, ahová máig kell az ember - a versenyben egymást tapossák a jelentkezők -, de vannak ágazatok, amelyek a következő generáció felnövésére meg fognak szűnni.)

Implicit: az a szülői minta, amelyet kaptam, máig ható sérüléseket eredményezett, amellé, hogy egyáltalán nem tette számomra vonzóvá a szülői szerepkört. (Az asszony, ki engem világra hozott, soha nem szeretett engem. Az anyaszerepet szerette, amelyhez elengedhetetlen kellék voltam.)
Idegileg egyáltalán nem vagyok rendben - mennyit szenvedne egy emberi lény, aki születésétől fogva az én felelősségem alá tartozik? Mennyire válna sérült, diszfunkcionális felnőtté? A legnagyobb valószínűség szerint: baromian.
Úgy látom, akadnak jó néhányan, akik a saját szüleikkel szembeni sérelmeiket a saját gyerMekeiken kompenzálják. Ez mennyire önzetlen dolog - szemben az antinatalisták állítólagos önzésével? Én inkább nem szaporodok, éppen azért: még az elvi esélyét is kizárjam annak, hogy egy emberi lényt olyan szisztematikusan tönkretegyek, ahogyan engem tettek tönkre. (Közhely, de igaz: igenis a gyereknek van igaza, amikor a szülei fejéhez vágja egy-egy túlkapás alkalmával: "hát én biztosan nem így fogom csinálni, ha gyerekeim lesznek!" Ez így van. Ő majd egészen más hibákat fog elkövetni, anélkül, hogy idejében észrevenné magát.)

Önmagában véve nem mond el semmit az ember önzéséről vagy önzetlenségéről, hogy vállal-e gyereket vagy sem.
Nem állítom, hogy mindenki, akinek van gyereke, önzetlen, sem azt, hogy mindenki, aki nem vállal gyereket, önző.

Nem vagyok biztos abban, hogy a kényelemszeretet motivál mindenkit, aki nem vállal gyerMeket. Szükség esetén - és értelmes cél érdekében - képes vagyok lemondani a kényelemről.

Nem vagyok biztos abban, hogy az önzetlenség motivál mindenkit, aki gyerMeket vállal. Mekkora altruizmusról árulkodik az, hogy "az Éééééén genetikai anyagom, az aztán tovább kell, hogy örökítődjön!"?

Az anyaszerep ráadásként szociálisan annyira elfogadott (mintha a sötét középkorban lennénk, nem?) - teljesen elszomorítónak találom: sok esetben úgy tűnik, mintha egy nő, egy emberi lény, abban a pillanatban, amint utódot fogan, megszűnne személynek lenni, hisz felmagasztosult az Anyaságban... tehát a korábbi identitásukat sokan gond nélkül feladják a biztonságos, előregyártott anyaszerepért cserébe. Ez a látványos "elanyukásodás" bennem kétségeket ébreszt: vajon mennyire volt az illetőnek stabil önértékelése korábban? Mennyire képes az érzelmi biztonságot átélni, illetve nyújtani a gyerMekének?   -, hogy benyomásaim szerint meglehetősen nagy nyereséggel járhat - a felmerülő nehézségek ellenére is.

Döbbenetes, hogy az emberek mennyire meg tudnak feledkezni arról: a szülővé válás nem feltétlenül jelent maradéktalan boldogságot. Az elképedésem akkor nem ismert határokat, amikor egy négygyermekes Fájdalmas Anya - ki bevallotta, mennyire stresszelte a főállású családanya szerepe; mennyire nem volt türelme a gyerMekeihez: éppen, mert minden gond az ő nyakába szakadt, mert a párja volt A Kenyérkereső; mennyire kimerítette, hogy soha nem pihenhetett, mert a szünidők, ünnepek még dolgosabbak voltak, mint a hétköznapok; hogy minden napja "tűzoltás" jelleggel telt - gondolatait olvastam. Az anorexiás felnőtt lányáról.
"Ha egyetlen kívánságom lehetne még ebben az életben, akkor az lenne, hogy láthassam őt boldog, kiegyensúlyozott családanyának."
Amilyen ő maga sem volt.
Hát nem édes, hogy ez a Fájdalmas Anya ugyanazt a sorsot szánta volna a saját gyerMekének, amely sors őt is boldogtalanná tette? Hát nem édes, hogy elvárná: ugyanaz a szerep, amely őt stresszelte és kimerítette, a felnőtt lányát majd boldoggá, kiegyensúlyozottá tegye?

Igen, bizonyos értékrendek szerint egy rohadt sátánista vagyok. Tartom szerencsémnek.
crimsonthunder: (Default)

Olvadás, napfény, még napfény, további napfény.

Nem tudom, mi vehet rá két macskát - mármint fizikailag is macskát - arra, hogy fényes nappal, emberi közönség előtt rendezzenek jelenetet? Nemrég láttam egy ilyet. Két szép, nagy, puha macska dühödten fújtatott egymásra, és szerintem egymásnak is estek volna az út szélén, ha nem haladok el mellettük.

Ez sajátos. A macskák ehhez többnyire túl diszkrétek.

crimsonthunder: (Default)

Kezdek képesnek lenni arra, hogy ismét rendesen fókuszáljak agyilag. Arra például már képes vagyok, hogy könyveket olvassak végig, és ez óriási előrelépés.

Egyelőre csak regényekkel érdemes próbálkoznom, úgy látom. Az elmúlt egypár hétben jó néhány Stephen Kinget olvastam el - mindig szerettem a' öreg vaskos, vérbő humorát -, de ma - én nem tudom, miért - ráfanyalodtam Anne Rice-ra. Talán konformizmusból? Talán úgy gondoltam, hogy egy setét lélekh alapmíveltcségéhez hozzátartozik?

A vámpírsztorikat - mármint az igazi vámpírsztorikat - mindig is élveztem. Az a jóféle, vérbeli - igen, olcsó poén - kelet-európai hiedelemvilág a maga archaizmusával, EZT mindig érdekesnek találtam.

Anne Rice-ból viszont meglátásaim szerint elég volt egy kötet.

Nincs rosszul megírva, egyáltalán nem rosszul megírt könyv: a kerettörténet jó, a leírások nagyon jók, tényleg bele tudtam magamat képzelni abba a korba, világba és miliőbe.

Viszont émelyítőnek és giccsesnek éltem meg a mondanivalót. Az érzelmi cukorszirupot soha nem szenvedhettem - éppen azért, mert túlzottan mély átélésre vagyok képes, taszít a rájátszott érzelgősködés -, ha pedig néhány csepp vérrel ízesítik ugyanezt a szirupot, mutatóba pedig az elmúlás fanyar, pinceszagú leheletével is illatosítják kissé, a végeredmény garantáltan émelygést vált ki belőlem.

(Ráadásként sértőnek éltem meg az előítéleteket: a vad Kelet - a primitív kelet-európai vámpír - vs. a civilizált, kifinomult, kulturált nyugati vámpírok, hát ezt Kelet-Európában felnőtt vandálként találtam rendkívül sérelmesnek. Kiváltképp, mert a civilizált stb. nyugati vámpírok mekkora faszarcok a történetben. Akkor is, ha zsabós inges, körgalléros faszarcok.)

Merő önkínzásból belenéztem a regénysorozat második részébe - Lestat, a vámpír -, de a tény, hogy Lestat rocksztár lesz, már viccnek is rossz. Nem tudtam, hogy röhögjek-e vagy felháborodjak egy ekkora hülyeségen, de legközelebb valami értelmesebbet fogok olvasni.

 

A pici baba ezen gondolatok hallatán hozzátette, hogy a Twilight-ba nem is érdemes belekezdenem. Töredelmesen bevallottam, hogy bizony belekezdtem, és már az első kötet első 60...70 oldalánál ugyanúgy gyomorháborogtam, mint az Interjú... végén, tehát egy intenzív "FUJJ!" felkiáltással félre is hajítottam.

Amikor 11...12 éves voltam, nagyon menők voltak az ilyen csöpögős tiniregény-sorozatok, mint az Édesvölgyi suli, meg a Denise füzetek. A Twilight olvastán határozottan az a benyomásom támadt, hogy a szerző, amikor ennyi idős volt,  sokkal jobban falta az ilyen negédes tiniregényeket, mint tettem én, és - valószínűleg a kamaszkori nosztalgia iránti vágyakozásból - megírta a vámpír-romantikával fűszerezett változatot.

Végül is nem árt vele senkinek. Végül is a legsziruposabb valamiknek is van létjogosultsága, mert miért is ne.

Csak az szomorít el, hogy a népességnek EKKORA igénye van a giccsre?! EZ a tömény nyál a világsiker, amelytől nekem meg a gyomrom fordul fel?

crimsonthunder: (Default)

Mostanában rákaptam a Stephen King-regények (újra)olvasására. Régen olvastam a' öregtől néhány könyvet, és nem utáltam egyiket sem, aztán valamiért visszavettem az olvasgatásukból.

A Halálsoron egy élmény volt: sokkal kevesebbet tartalmazott a King-től megszokott brutális, véres és horrorisztikusan abszurd elemekből, sokkal többet a King-től megszokott vaskos humorból és realisztikus ábrázolásokból, külön értéke, hogy egy olyan témát feszeget - és old fel -, amelytől rendszeresen nyifogok nagyon. Ezért igazán jót tett, hogy egy Stephen King-regényt olvashattam a halálbüntetésről, arról, hogy a halálsoron eltárolt grillcsirkék is csak emberek, és az őket fülegyelő smasszerok sem minden esetben lelketlenek.

 

Nem fogok rázendíteni a wannabe-irodalmár elemzésekre. Jó a könyv, megkockáztatom, hogy az eddig olvasott Stephen King-regények közül a legjobban tetszett. (Az első, amelyet olvastam, még 14 évesen, a Christine volt; a második az Állattemető; az osztályban kézről kézre járt a Halálos árnyék és az "Az" is. Később olvastam a Carrie-t és a Ragyogást - e kettőt múlt héten olvastam újra. A Rémautót is végigolvastam, leginkább a zsarvak miatt, amekkora rendőrség-groupie vagyok.)

 

Kingnek mindig szerettem a vérbő humorát: mindig éppen ott és éppen annyira obszcén, amennyi kell ahhoz, hogy oldja az enbában a feszültséget. Mindig szerettem azt is, ahogyan leír olyan gondolatokat és érzéseket is, amilyenek szerintem mindenkyben támadnak alkalmanként - csak nem mindannyian tudjuk vagy merjük verbalizálni ezeket.

A horror-elemek, a brutalitás... hát ezzel van a legsajátosabb viszonyom. Igazán borzongani, rettegni az ilyenektől valahogy nehezen tudtam egy idő után.

 

19 évesen még komolyan szorongtam a Ragyogásban szereplő tűzoltócsőtől ("hogy jól beléd harapjak... hogy jól beléd harapjak..."), most néhány napja csak kicsikét kezdtem el szorongani hajnali kettőkor az egyik kis novellában szereplő mumustól - jellemző, annyira késő éccaka vagy inkább kora reggel olvastam, hogy már nem emléxem a sztori címére.
Ha esetleg beugrik valakinek: az a sztori, amikor a faszi elmegy a pszichomókushoz, hogy megölte a gyerekeit és senky nem hiszi el, hogy ő tette, hiszen racionális okokkal magyarázható mindhárom tragédia - de ő tudja, hogy a mumus volt, a szekrényből. A gyerekei is mind a mumust emlegették éjszakánként.

A mókussal végül megegyeznek abban, hogy heti két konzultáció lesz szükséges... aztán amikor kimegy a csávesz a terapeuta titkárnőjéhez, hogy az időpontokat megbeszéljék, akkor kiderül, hogy a titkárnőt megette a szichomókus álarcát viselő mumus. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ... na EZ a sztori, ilyen időpontban olvasva, és utána kimenve egy késő éjjeli/kora reggeli zuhanyra - az előszobánkban pedig van egy szekrény. Normál esetben akármikor lazán végigmegyek a töksötét lakáson - a pici babának is mondtam, hogy nem kell égve hagynia nekem semmyt -, de e sztori elolvasása után felcsavartam a lámpát az előszobában, és benéztem a szekrénybe, hogy nincs-e véletlenül ott egy hínáros hangú és mohos mumus :ĐĐĐĐĐĐĐĐĐ

crimsonthunder: (Default)
Mármint érdemtelen személyem.

Ha Nvidiát Debian alá konfigurálnál, akkor borzasztó nehéz dolgod van: rootként

apt-get install nvidia-settings

Ezután, még mindig gyökérjogokkal, nvidia-xconfig és reboot.

Ezután már csak a Brukervalg menüben ki kell keresned a megfelelő képernyő-felbontást, és már készen is vagy.

FreeBSD alatt ez kissé összetettebb - lehet, hogy megírom magyarul és norvégul is azt a kis HOWTO-t? Csak hogy csináljak valami hasznosat is.
crimsonthunder: (Default)

Nem mesélem el a részleteket.

Lehet, hogy megírom a grillcsirke-gyűjteményembe, de most csak annyit: egy annyira gyenge elmebéli képességű grillcsirke, hogy ránézésre nem tudtam eldönteni: még csak retardáltnak minősülne, vagy már imbecillisnek? Mindenesetre, a foggyos feje láttán az a meggyőződés alakult ki bennem: ha ennek a valaminek 60-nál, jobb esetben 65-nél magasabb az IQ-ja, akkor megeszem a fejemet.

A barátnője egyéves kislánya volt az áldozat, nyif.

A grillcsirke és a tojó közös megegyezéssel elhatározták, hogy a kisgyermeket megszállta a Sántán, és exorcizálni kell, máskülönben élete hátralévő részében démoni megszállottság alatt lesz.

Hát olyan hatékonyan ki is űzték szegény kislányból a vélt démonokat, hogy később a tárgyaláson az igazságügyi orvosszakértő kért elnézést az esküdtektől, amiért ilyen horrort kell látniuk és a részletes szakértői véleményt, fotókkal illusztrálva, át kell tanulmányozniuk. Az üggyel foglalkozó rendőrök is azt mondták: egész pályafutásuk alatt nem láttak ehhez fogható ronda melót.

A hím grillcsirkét halálra ítélték, a tojót tényleges életfogytiglanra, feltételes szabadlábra helyezés esélye nélkül.

A sok halálbüntetés-támogató fel van háborodva, amiért a hím grillcsirke kivégzését felfüggesztették meghatározatlan időre.

Szerintem jobban megérdemelt büntetés az ilyen grillcsirkéknek a tényleges életfogytiglan, méghozzá nem magánzárkában.

Az igazi büntetés ugyanis nem az, hogy még a műanyag lakat is rájuk rozsdásodik - hanem a többi üdülővendég véleményének keresetlen kifejeződése.

Ugyanis a gyermekgyilkosokat még a legkérgesebb lelkületű, legelvetemültebb bűnözők is mélységesen megvetik, és a sitten mindent megtesznek azért, hogy az ilyen "extrém grillcsirke a grillcsirkizmuson belül IS" létformák életét pokollá tegyék.

Olvastam beszámolókat a hírhedett Csillag egykori beutaltjaitól. Az egyik grillcsirke azt mesélte: a cellájukba tömlöcöltek egy gyermekgyilkost is, akit a többiek célirányosan csináltak ki - tehát nemcsak a sitten megszokott csicskáztatás szintjén. Ilyeneket leműveltek vele, hogy amikor megérkezett a kaja a börtöncellába - mert ugye a nehéz fiúk, akik nem kisstílű bolti lopásokért meg kocsmai garázdálkodásért ülnek, nem kajjanthatnak a közös dutyicsámcsogdában -, a gyermekgyilkos grillcsirke adagját mindig a vécébe öntötték. Úgyhogy ez a grillcsirke néhány hét után választhatott: vagy egyáltalán nem eszik, vagy a vécékagylóból.

Nem tudom, mennyire vagyok kegyetlen, amiért azt gondolom: gyermekgyilkosoknak ez a bánásmód jár. A nyomorult életét nem venném el egyiknek sem, de ha már a grillcsirke-pályatársak véleménye szerint is ezt érdemlik, ez elmond valamit.

A jelen posztban szóbanforgó grillcsirke esetében azért is hatékonyabb volna ez, mert a jelek szerint a primitív barma fel sem fogja, mit tett.

Értelmi (?!) színvonalára (?!) jellemző: a tárgyalás után az esküdtek zárt körben tanácskoznak, ugye, az ítéletről, és mindenkyt kizavarnak a tárgyalóteremből. Ez a hülye állat (elnézést minden állattól) a beállt szünetben Scooby Doo rajzfilmeket kezdett el nézni - és amikor bejelentésre került, hogy az esküdtek verdiktre jutottak, e baromarcúnak az volt a legnagyobb gondja, hogy éppen egy epizód közepén, és miért nem nézheti végig ezt a részt? Nem fogta fel, hogy az ő sorsáról döntenek és éppen halálra ítélik.

E baromarcú egyébként a halálsorról is csak ennyit észlelt: nem jó itt, nem bánnak vele kedvesen.

Ezért gondolom, hogy talán többet fogna fel abból, ha egy Csillag-színvonalú üdülőintézetben tárolnák el, közös hotelszobában néhány élvonalbéli grillbaromfival, akik olyan színvonalon értetnék meg vele, hogy amit tett, az még grillcsirkék értékrendje szerint is elfogadhatatlan, amely színvonalon lehetséges vele kommunikációt folytatni.

Érdekes kérdésnek találom azt is: vajon a retardációja miatt volt ilyen "remek" alanya a déli államokban megszokott vallási mániának ez a foggyanat? Azért szlopált be ilyen hülyeséget, hogy létezik a Sátán és meg tud szállni akár kisgyermekeket is, mert a 60 körüli IQ-jának megfelelően mindent elfogadott, amit a "nagyok" mondtak?

crimsonthunder: (Default)

...hogy mértéktelen agyhalottságomban valamelyik éccaka már elkezdtem olvasni a Vörös Oroszlánt, Szepes Mária "klasszikusát".

Szerintem a néni jobban tette volna, ha inkább ír még egy sorozat gyerekkönyvet a Pöttyös Panni könyvek mellé. A regény ugyanis olvasmányos, de néhol annyira anakronisztikus, hogy a fejemet fogtam rajta. A misztikus baszásokon csak még intenzívebben fogtam a fejemet. Mi ez a hülyeség?

Nem szeretek sznob lenni. Nem szeretek dolgokat leszólni, csak mert kissé - vagy erősen - naivak. Végül is szórakoztató a könyv. Végül is menekülésirodalom (fujj, ennek a terminológiának már a használata is bárkire lemoshatatlanul ráteszi a "sznob" stemplit) kategóriában nagyon jó. Csak komolyan venni nem érdemes.

Tök fura: emléxem, Birtalan Balázs írt arról, hogy ő is elolvasta, s ezt azért élte meg előrelépésként, mert a vallási mániája enyhültével már nem tartott attól, hogy e könyv őt "démonizálni" fogja.

Ettől azért fogom a fejemet. Katolikuséknál ENNYIRE hisznek a hülyeségben? Van egy csomó ezoterikus akármi, amelyeket - világnézettől függetlenül - ép értelmű enba csak oldalba kaccant.

Ilyen alapon azért Dragonlance krónikákat se olvasson az enba, mert az is démonizálhatja.

crimsonthunder: (Default)


Igen, ablakig érő hó az erkélyen. Az előtérben, dekorációs elemként, szemek a tojástartóban. Kiszemeltem őket már régen. Egy vegán soha nem tartana ennél horrorisztikusabb dolgot a tojástartóban.


A közeli múltban olvasott Stephen King regényeknek hála, meglódult a fantáziám a hókotró kocsitól. Mármint nem úgy, hogy a fantáziámat is kotorta, aztán ennek következtében helyváltoztató mozgásba fogott, hanem amúgy máshogyan.
crimsonthunder: (Default)
Kifejezett agressziót vált ki belőlem minden "Megszületett a Kisjézuska, nyááááááányányááááááááá" jellegű nyálaskodás.

A téli napforduló egy remek buli, szerintem is.

Együtt lenni jó. (Már akikkel amúgy is jó együtt lenni.)

Ajándékokat adni-kapni jó.

Finom, illatozó fűszeres sütiken élni is jó. (Magyarisztánban mindig a dögunalom bejgli volt. Emléxem, annyira unták a népekz, hogy még karikatúra is készült róla: a nagy karácsonyi sütés-főzés, aztán a férj megjegyzi a feleségének: "Minden áldott évben megsütöd a bejglit, aztán a srácok még áprilisban is ezzel vívnak...")

De mi a kurva úristen köze van mindennek az állítólagos Megváltó születésnapjához? Az összes karácsonyi szokás pogány tradíciók továbbélése, keresztény köntösben.

A világ baromian nem úgy néz ki, mint ami meg van váltva.

Valahányszor meghallom az ezeréves keresztény ökörséget, felmegy a vércukrom. Miért is jó az, hogy erőszakkal térítettek meg mindenkit Európában, s aki nem akart megtérni, azt kiirtották?

A többség még "a szeretet és a béke ünnepét" is értelmetlen gyilkosságokkal ünnepli.

Nem értem, miért jó dolog bébikorú sertések legyilkolászásával tenni emlékezetessé az ünnepet.

Nem értem, miért jó dolog kivágni egész fenyőerdőket, hogy az ünnepek alatt egy fa haldoklásában gyönyörködhessenek a népekz. Mit szólnának, ha ez fordítva történne?

nteste" kifejezést, hogy nagyon), hanem a konkrét, csillagászati értelemben vett téli napforduló.

Tényleg annyira jó.

A betlehemesdivel meg az egész hülyeséggel meg menjenek már máshová.

Az egész Jézus-mítoszt az egyiptomi és görög mítoszokból nyúlták, csak más nevekkel.

Hor is (és nem Hórusz, mervisítok) hasonló körülmények között született. Uszire is feltámadt.

Szóval miért is kellene földhöz vernünk magunkat a keresztény ezeréves ökörségtől? Meg a mennyei malactól?

Ilyen alapon lehetnénk Kemet-ortodoxok is. Az egyiptomi istenek legalább jó fejek voltak, a túlkapásaikkal együtt is.

Vagy lehetnénk ősgermán pogányok. Az ősgermán istenek talán még az egyiptomiaknál is jobb fejek voltak.

Ha már mindenáron képzeletbeli barátokra van szükségünk, ÉS ha már mindenáron lusták vagyunk kitalálni a sajátjainkat, akkor miért kell egy rosszindulatú narcisztikus, önimádó, zsarnoki, bosszúéhes képzeletbeli barát büntetésétől félni? Annyira bő a választék jóarc istenekben.
crimsonthunder: (Default)
em szenvedhetem, hogy éppen ma kell ilyet blognom: azon a napon, amelyet mérhetetlen hülyeségemből fakadóan különlegesebbnek élek meg, mint a saját születésnapomat - az óceán túlsó oldalán, Tennessee államban ki fognak végezni egy szerencsétlen, elbaszadék grillcsirkét.

A grillcsirke valóban bűntettet követett el. Nem is akármilyen brutalitással és bestialitással. Nem is akármilyen áldozat sérelmére - a lány, akit kinyírt és felkoncolt, szellemileg enyhén retardált volt. Ritka durva hentesmunka, nem tudok mást mondani az esetre.

Azonban a csávesz 1981 óta érlelődött a halálsoron. 37 év szabadságvesztés miért nem elég egy bűntettért?

A csávesznek emellé olyan gyerekkora volt, hogy az még a sokat látott Skorpió Holdú szívcsakralakóknak is sok volt. A Nyilas Holdúakban is ők tartották a lelket - el tudjátok képzelni, milyen durva dolog lehet az, amelytől még az abszolút idealisztikus, mindenben a pozitívat látó, nagyvonalú, nagylelkű, optimista Nyilas Holdúak is vigasztalhatatlanul nyifogni kezdtek? Általában ők szokták jobb kedvre deríteni a Skorpió Holdúakat, ha már nagyon nyifognak a látottakon - de most képtelenek erre.

Emellé - a csávesz zakkantsága jól látszik abból, hogy a villamosszéket választotta a Tennessee államban használt két kivégzési mód közül.

Oké, a méreginfúzió is nagyon rohadt halálnem - nem mesélek, mert ha elkezdeném mesélni, akkor megértenétek, miért nincs szükségem horrorirodalom olvasására, vagy thriller filmek megtekintésére az adrenalinszintem fenntartása érdekében -, de a villamosszéknél rohadtabb, méltatlanabb, megalázóbb halálnemet tudtommal ma sehol nem használnak a halálos ítéletek végrehajtására. Erről SEM mesélek, mert annyit nyifogni már egyszerűen képtelenség.

S még ezen a brutalitáson belül is extra rohadt a helyzet Tennessee-ben. Ugyanis a faszkalap, ki az ottani villamosszéket konstruálta, valójában nem is rendelkezett mérnöki szakképzettséggel! Ő maga is kifejezte utólag az aggályait, hogy ha az általa megalkotott villamosszékben kivégeznek valakit, az illető mennyire csúnya halált fog valószínűleg halni.

Egyáltalán nem értem, miféle "igazságszolgáltatás" ez.

Ez csak értelmetlen, primitív bosszúállás.

A grillcsirke bántalmazóinak SOHA nem kellett felelniök a tetteikért. Senki nem törődött azzal, hogy ilyen gyerekkor eredményeként az enba nagyobb valószínűséggel grillcsirkül be.

És basszaisten egy ilyen szerencsétlen, elbaszott pulykazúzától tagadja meg a kegyelmet egy bársonyszékben ülő fontosenba, akinek egy kibaszott, kurva telefonjába került volna, hogy méltó legyen az ember mivoltához.

Mi a szart érnek el azzal, ha ezt a szánalmas grillcsirkét elevenen megsütik? Kurvára nem jelent veszélyt a társadalomra, így majdnem 40 éve eltömlöcölve. Az adófizetők pénzével meg hagyjanak, egyrészt egy halálbüntetéses eset mindig többe fáj, másrészt meg a legnagyobb bűnözők, akik SOHA nem kerülnek bebastille-ozásra, sokkal több pénzébe kerülnek az adófizetőknek.

Szeretném, ha a legrohadtabb grillcsirkéket sem végeznék ki sehol. Nem mintha kedvelném a grillcsirkizmust, nem, egyáltalán nem szeretem - de a kivégzés éppen olyan grillcsirkizmus, mint bármy más.

crimsonthunder: (Default)

Nem kizárt, hogy csak személyes érintettségem folytán vált ki belőlem intenzív idegrángásokat az "úgynevezett" kifejezés (t.i. a "Szellemjárás a konyhában" című történetben szereplő idős, tekintélyes patriarcha eredetije, amikor véget nem érő előadásokat tartott a nagy semmiről, maga sem értve, mit hord össze, de meggyőzően tudálékoskodva, előszeretettel alkalmazta ezt a terminust), de az Illustrert Vitenskap olvastán az agyam készült eldurranni, amikor ismeretterjesztenek - például a nanogyémántokról, amelyek fiatal csillagok légkörében találhatóak, és amelyek rejtélyes rádiójeleket eredményeztek... amelyekről a csillagészek sokáig azt vélték, hogy _úgynevezett_ aromás szénhidrogének eredményezik. ÚGYNEVEZETT, az isten bassza meg! Ebből már tudja az egyszeri laikus, hogy mi ez. Igen.

Ha valaki Primitívisztánban járt gimnáziumba, akkor valószínűleg van legalább intuitív fogalma arról, mi is egy aromás szénhidrogén. Nyugatisztánban viszont, amely Nagyszerű És Fejlett, egy átlag Illustrert Vitenskap olvasóról nem érdemes feltételezni, hogy hallott már erről a vegyületcsoportról. Ezért tudományos igényességgel így világítjuk meg: úgynevezett aromás szénhidrogének. ENNYI. Egy kurva, rohadt szó nem esne - az érdeklődő laikus kedvéért - arról, hogy ezek az úgynevezett aromás szénhidrogének milyenek is.

Egy további úgynevezettet olvashattam a Mycetozoonok kapcsán. (Ez a megjelölés természetesen NEM szerepelt a kétalakú gombák kapcsán, kik képesek gombaként is, amőba/plazmódiumként is élni. Most vezessem be a témát úgy, hogy úgynevezett Mycetozoa, a kurva isten megbassza?) Olvashattam arról, hogy e lényekz úgynevezett plazmódium alakot is ölthetnek.

Nos, a rohadt keserves úristen húzza a búbánatos, holdkóros faszára: én, lévén hogy hiába jártam egyetemre, és lévén hogy a legjobban mindig a társadalomtudomány és a filozófia érdekelt, tehetséget is e területeken mutattam a legtöbbet - ezért nagyjából tudtam hová tenni a plazmódium fogalmát. Azonban nem fér a fejembe: mi a kurvaistenből gondolják az I.V. szerkesztői, hogy a témában nem járatosak számára egy "úgynevezett" majd kibaszottul meg fogja hozni az üdvösséget? Vagy úgy gondolták, hogy ennyi elég az érdeklődő laikusnak, hogy úgynevezett?

Az átlag norvég konzumdroidnak gurítása sincs természettudományi alapfogalmakról. Mégis, a margarinos dobozra nem azt írják rá, hogy "úgynevezett többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag". A halolaj-kapszulát sem azzal a szlogennel hozzák forgalomba, hogy "úgynevezett omega-3 zsírsav forrás" - holott a fogyasztó erről kurvára csak annyit tud rendszerint, hogy "az okosok azt mondták, hogy ez jó".

Kedvem volna elővenni az úgynevezett rozsdás bökőt, és úgynevezett intenzív döfködés útján, úgynevezett különös kegyetlenséggel elkövetett úgynevezett emberölést hajtsak végre az ilyen úgynevezett ismeretterjesztés olvastán. Úgynevezett alternatívaként az úgynevezett fejsze általi úgynevezett fejkettéhasítás is szerepel az úgynevezett stresszkezelési úgynevezett módszereimben.

Page generated Mar. 8th, 2026 04:46 am
Powered by Dreamwidth Studios