...hogy mértéktelen agyhalottságomban valamelyik éccaka már elkezdtem olvasni a Vörös Oroszlánt, Szepes Mária "klasszikusát".

Szerintem a néni jobban tette volna, ha inkább ír még egy sorozat gyerekkönyvet a Pöttyös Panni könyvek mellé. A regény ugyanis olvasmányos, de néhol annyira anakronisztikus, hogy a fejemet fogtam rajta. A misztikus baszásokon csak még intenzívebben fogtam a fejemet. Mi ez a hülyeség?

Nem szeretek sznob lenni. Nem szeretek dolgokat leszólni, csak mert kissé - vagy erősen - naivak. Végül is szórakoztató a könyv. Végül is menekülésirodalom (fujj, ennek a terminológiának már a használata is bárkire lemoshatatlanul ráteszi a "sznob" stemplit) kategóriában nagyon jó. Csak komolyan venni nem érdemes.

Tök fura: emléxem, Birtalan Balázs írt arról, hogy ő is elolvasta, s ezt azért élte meg előrelépésként, mert a vallási mániája enyhültével már nem tartott attól, hogy e könyv őt "démonizálni" fogja.

Ettől azért fogom a fejemet. Katolikuséknál ENNYIRE hisznek a hülyeségben? Van egy csomó ezoterikus akármi, amelyeket - világnézettől függetlenül - ép értelmű enba csak oldalba kaccant.

Ilyen alapon azért Dragonlance krónikákat se olvasson az enba, mert az is démonizálhatja.