A legújabb Ted Bundy adaptáció. Ez a grillcsirke még a kivégzése után 30 évvel is egy filmsztár.
Érdekes volt a barátnő, a "nagy szerelem" nézőpontjából ismerni meg a történteket.
Ez a Zac Efron nagyon jó színész! Határozottan mély benyomást tett rám az alakítása, úgy látom, jól felkészült Ted Bundy-ból.
Tudjátok, miért lidércnyomás egy jólinformált bűnügyi hermelinnel nézni ilyen filmet?
Azért, mert telespoilerkedi az egészet - tud például a vádalkuról is: Bundy a saját önhittségének köszönheti, hogy halálra ítélték. Ha bűnösnek vallotta volna magát, akkor megúszta volna egy tényleges életfogytiglannal. Mekkora önteltség kell ahhoz, hogy valaki ragaszkodjon az ártatlanságához, amikor egyértelmű, és mindenky tudja, hogy ő tette? S amikor tényleg ő tette?
Vagy pedig helyesbít.
És az apró, a filmben el nem magyarázott részletekről is tud információval szolgálni. És szolgál is. Tudjátok például, mit jelentett bizonyos amcsi államokban a villanykörtefrász, amely rátört az őrizetesekre, ha elkezdtek a villanykörték hunyorogva égni? Én tudom, nyif.
Ezért nehéz magamfajta bűnügyi hermelinnel - például - Ted Bundy-ről szóló filmet nézni.
Ugyanez a bűnügyi hermelin viszont annyira nem érti, miért néz napi rendszerességgel ilyen filmeket egy ártatlan, rózsaszín kis baba, hogy lenyifogta emiatt.
Egy pici babának nem való az ilyesmi. Még filmen sem. Napi rendszerességgel néz thriller meg ilyen izéfilmeket, nem csoda, ha rosszat álmodik tőle. Nem értem, mi értelme van visszafognom magamat a mesélgetésben, ha a pici baba folyton fasságokat néz, amelyek leginkább a nyugalom megzavarására alkalmasak.
Néha arra gondolok: lehet, hogy rendezhetnék kriminológiai mesedélutánokat? Annyi mindent összeolvastam már különféle grillcsirkékről, hogy szerintem tartósan el tudnám szórakoztatni a népekzt. Akkor is, ha nem mindegyik sztorit írnám meg.