Follow the signs of the Crimson Thunder

Jól be lettem fertőzve valami egzotikus fajta infulenzijával, minek eredményeként eldugult az orrom, gyenge vagyok és minden bajom van. Emellé úgy nézek ki, hogy még a saját társaságomban sem vagyok szívesen, nemhogy mások előtt mutatkozzak. Bléhhhh.

Rendkívül dühös vagyok az oly egyénekre, kik nem foglalkoznak azzal: attól még, hogy nagyjából már jól vannak, még lazán fertőzőképesek, és önfeledten szórják bacijaikat. Biztosan velem van a baj, hogy ha elkaptam valamit, akkor inkább elnapolok minden emberekközémenős programot, hogy ne fertőzzek meg másokat is. 
Tisztában vagyok vele: el fog tartani még néhány napig, amíg átmegy rajtam ez a valami. Addig marad a szörtyögés és a lehető legkevesebb interakció a tükörrel.

Természetes antibiotikumként a vodkázást ajánlották - én meg a tömény, na hiszen...
Tényleg hat, érzem, hogy egyrészt átmelegít, másrészt pedig mintha ki is nyírná a bacikat... a naturalisztikus részletek leírásától eltekintek. Rossz érzés, hogy nincs mit tenni, csak türelemmel kivárni, hogy keresztülmenjen rajtam ez az akármi.
A vodka hat, csak a mellékhatásait nem bírom - meg azt sem, hogy olyan érzés, mintha sebbenzint locsolnék a teámba. Fujj.

Leghelyesebb volna aludni, csak ez nehezen megy, mert fekvő állapotban csak még kevésbé vagyok képes lélegezni.

És nem akarok kawaii burupyákat. Egyet sem. Szerintem baromi nyálas. (Nem mintha ennek köze lenne bármihez is, de akkor sem akarok ilyen műnyál műcukiságot. Máskor sem akarok, de amikor lehetnék jobban is, akkor még kevésbé akarok.)

Már hónapok óta gyötrődök a kérdéssel: mi legyen a személyes oldalammal. Jó-jó, tartalom over utseende, de ez akkor is erősen ciki - csak nem volt reálisan felhasználható ötletem arra, hogy hogyan pofátlanítsam el a saját site-omat.

Miért is ne most, hajnali háromnegyed egykor támadna felvállalható és kivitelezhető ötletem a feladat megoldására? Mindössze néhány éjszakányi bilizést igényelne GIMP-pel, a html/css frémwörköt pedig eleve úgy követtem el, hogy könnyű legyen módosítani.

Normális időben soha nem bírok egy árva, értelmes ötletet kifacsarni az agyamból. Napközben rendszerint álmos tekintettel, nagyjából félhulla állapotban meredek magam elé, és éppen csak a legalapvetőbb feladatok ellátására vagyok képes.

Aztán, amikor "van, aki éjjel aludna már - de van, ki rekedten ordibál, ó igen; egy vadember" - és van, ki ilyenkor fog lázas honlapterv-rajzolásba. Papíron és színes tollal, mintha Ekte Dizzájner lenne. Holott nem is.

Az inspiráció egy ilyen kegyetlen dolog. Váratlan, véletlenszerű alkalmakkal tör rá az emberre, néha erős felindultsággal párosodva... párosulva, na. S ha most nekilátok tojózni a feladattal, annak nem lesz jó vége.
Nem szeretek vérben forgó szemekkel ébredni, az előző éjjeli kódolástól és GIMP hülyéskedéstől konkrétan olyan másnaposan, mintha az éccakát alapos és hatékony lerészegedéssel töltöttem volna (tényleg, már az idejét sem tudom, mikor rúgtam be utoljára. Nem is hiányzik, őszintén szólva), és nem szeretek megijedni a saját tükörképemtől - az ilyen élményekre nagyon emlékszem a korábbi kódolási/web layout alkotási maratonjaimból.

Viszont valamit kellene kezdeni azzal a majdmegmondtammilyen oldallal.