Jól be lettem fertőzve valami egzotikus fajta infulenzijával, minek eredményeként eldugult az orrom, gyenge vagyok és minden bajom van. Emellé úgy nézek ki, hogy még a saját társaságomban sem vagyok szívesen, nemhogy mások előtt mutatkozzak. Bléhhhh.
Rendkívül dühös vagyok az oly egyénekre, kik nem foglalkoznak azzal: attól még, hogy nagyjából már jól vannak, még lazán fertőzőképesek, és önfeledten szórják bacijaikat. Biztosan velem van a baj, hogy ha elkaptam valamit, akkor inkább elnapolok minden emberekközémenős programot, hogy ne fertőzzek meg másokat is.Tisztában vagyok vele: el fog tartani még néhány napig, amíg átmegy rajtam ez a valami. Addig marad a szörtyögés és a lehető legkevesebb interakció a tükörrel.
Természetes antibiotikumként a vodkázást ajánlották - én meg a tömény, na hiszen...
Tényleg hat, érzem, hogy egyrészt átmelegít, másrészt pedig mintha ki is nyírná a bacikat... a naturalisztikus részletek leírásától eltekintek. Rossz érzés, hogy nincs mit tenni, csak türelemmel kivárni, hogy keresztülmenjen rajtam ez az akármi.
A vodka hat, csak a mellékhatásait nem bírom - meg azt sem, hogy olyan érzés, mintha sebbenzint locsolnék a teámba. Fujj.
Leghelyesebb volna aludni, csak ez nehezen megy, mert fekvő állapotban csak még kevésbé vagyok képes lélegezni.
És nem akarok kawaii burupyákat. Egyet sem. Szerintem baromi nyálas. (Nem mintha ennek köze lenne bármihez is, de akkor sem akarok ilyen műnyál műcukiságot. Máskor sem akarok, de amikor lehetnék jobban is, akkor még kevésbé akarok.)