Az életnek több területén is megnyilvánul az a közismert tény, hogy egy akármilyen *nix-féleség nem Vindózer.

A rendszerfrissítések, illetve a fölöslegessé vált aáományok (ez "Borsod megyei, ámde különösen tahó sorkatona" nyelven "állomány"-t jelent) problematikája másként jelenik meg abban az esetben, ha Linuxod/BSD-d van, mint akkor, ha Nyílászárók keserítenék meg mindennapjaidat.

Hallomásból tudok arról, hogy a Windozék egyik kellemetlen szokása a merevlemez teleszemetelése szükségtelen filékkel, amelyek belassítják a rendszert. Állítólag nincs mit tenni, ha már túlzottan teleizélte ilyen dolgokkal az az izé a  lemezterületet, mint újrahúzni az egész izét. (Most megpróbálom kihagyni az ilyenkor a klavimra toluló trágár szavakat.)

Természetesen, ha egyébként nagyon hozzászoktál a Vindózereléshez, akkor semmy akadálya nincs annak, hogy kedvenc disztribúciód (ehhehhehh... Debianon élek már mióta, és szinte megfázás, gyomorrontás vagy fejfájás ellen is Debiant szoktam javasolni) minden egyes verziófrissítése során újraparticionáld merevlemezedet, és újratelepítsd az egész rendszeredet. Ez sem tilos, és ha ráértek, miért is ne szórakozhatnátok el a telepítgetéssel, meg annak csodálatával, ahogyan - az Ethernet vagy más hálózati eszköz felderítése után - az Általatok választott tükörről a telepintő bitkalbászilag lecsorgatja a sok szép csomagokat meg alkalmazásokat, meg alaprendszert installál, meg be lehet jelölgetni, hogy milyen alkalmazáscsomagokat szeretnél felrakni - deszktop, nyomtató, webszerver, GUI - és ha igen, akkor melyik -... Tényleg szórakoztató időtöltés lehet ez, ha tényleg ráértek.

Azonban, mint ez közismert, nemhogy az igazi *nix-buherátorok, hanem még az aspiráló kis wannabe-k is messziről felismerhetőek krónikus lustaságukról, és arról, hogy ha nem muszáj, nem hajtják túl magukat. A szóban forgó buherátorok/wannabe-k arról is felismerhetőek továbbá, hogy kifejezetten felvágnak arra, ha gyakorlatilag évek óta nem kellett újratelepíteniük a rendszert: egyszer felbarmolják, aztán csak frissítgetik, toldozgatják, foldozgatják.

Na, ennyi rizsköret után végre a lényegről sem ártana beszélni: avagy arról, hogy mit lehet tenni, ha éppen nem vagytok Vingyógyhoz szokva, illetve ha nem értek rá újra-és újratelepinteni a Debianotokat? (Az alábbiak nagy valószínűséggel Ubuntun is működni fognak. Visszafelé nem garantált ugyanez.)

Arról is: mi a teendő, ha a rendszer sír, hogy kevés a lemezterület, pedig nem is?

A megoldás roppant bonyolult, de tényleg. Legalább főiskolai - de inkább egyetemi - szintű mérnök-informatikusi diploma nélkül belefogni sem érdemes! :ĐĐĐĐĐĐ

Először is gyökérjogokat szerzünk.

Bevallom, nem szeretek sudo-zni.

Ennek egyetlen oka van: túl egyszerű, és hirtelen felindulásból könnyen kiadhatsz egy olyan parancsot, amelyet nagyon nem kellene. Ezért nem is használom a sudoers csoporthoz adogatást.
Tudok egy ártatlan kis babáról, aki megpróbálta Ubuntu-s HOWTO alapján frissíteni az - általam felbarmolt és alkalmanként karbantartott - Debianját. (Célszerű tudni, hogy a Bugyuntuban alapértelmezetten de van aktiválva a rootként való loginolás, tehát ha ezt nem állítjátok át, akkor nincs más lehetőségetek, mint agyba-főbe sudo-zni.) Nevezett kisbaba természetesen azt kapta az arcába, hogy nincs hozzáadva a sudoers csoporthoz, és ezért nem.

Azért gyorsan itt a sudo recept:

dinbrukerid@dittjern$ sudo

Ne felejts el egy entert ütni ezután, másként nem történik semmy.

Ezután be kell írnod a _saját_ jelszavadat - nem a rút jelszót tehát! -, aztán máris.
(A sudoers csoporthoz adogatást olyan gépeken érdemes megcsinálni, amelyeket több júzer is abuzál, és amely gépek root jelszavát életveszélyes volna közismertté tenni. Ha vannak júzereid, akiknek jobb nem adni root shell-t a maszatos kis kezeikbe, de néha frissíteniük vagy alkalmazásokat telepíteniük kell, akkor érdemes a sudoers dolgot használni.)

Ha igazán önveszélyes szeretnél lenni, akkor írd be így:

dinbrukerid@dittjern$ sudo -i

Ezzel a kapcsolóval az érhető el, hogy - amíg ezt a shellt nyitva tartod - minden, amit csak csinálsz, gyökérjogokkal történik, és tudat alatt még észre sem veszed, hiszen $ van a promptod végén, nem #. Szóval veszélyes.

Magam részéről azt szoktam csinálni, hogy szigorúan

minbrukerid@minmaskin$ su -

Erre követeli a gyökérjelszót. Természetesen illik beírni, másként nem történik semmy.

Ha a beírás után még entert is ütsz - és helyes a jelszó -, akkor hirtelen

root@minmaskin#

-t fogsz látni!

Ja. Egy fontos apróság. Egy piti kis kötőjel a su után - így, hogy "su -", ahhoz vezet, hogy a kagylót a root felhasználóhoz rendelt környezeti változókkal kapod meg!

Ez látszólag részletkérdés, valójában azonban megspórolhat egy rakás kurvaanyázást - a sima su esetén megtörténhet, hogy a saját felhasználódhoz rendelt környezeti változókkal felszerelve rootulsz be. Ez ahhoz vezethet - nem szükségszerűen, de előfordul -, hogy némely parancsok $PATH-je máshol lesz, és a kagyló azt hazudja, hogy nem találja a parancsot. Ha viszont hozzáteszel a su-hoz egy árva kis kötőjelet, akkor rendes root felhasználói jogosultságokkal ÉS környezettel működhetsz.

Miután gyökérjogokat kaptál - a helyzetnek megfelelő módon -, már tényleg nincs más dolgod, mint

apt-get update & apt-get upgrade

(enterrel, természetesen.)

Amennyiben verziót szeretnél frissíteni, és nincs kedved az újratelepítgetéssel tojózni, akkor először is ellenőrizd, hogyan néz ki az /etc/apt/sources.list -ed. (Megnyithatod nano-ban, ez egy kellemes kis natív szövegszerkesztő - nem igényel olyan profizmust, mint a Vim vagy az Emacs. Ennyire azért nem szükségszerű szellemi elitistának lenni.)

Találni fogsz ebben az állományban egy rakás ilyen bejegyzést, hogy (például)

deb http://http.no.debian.org/debian wheezy main contrib non-free

Mindegyik ilyen bejegyzésnél át kell írnod a verziónevet az aktuálisra, a példabeli esetben

deb http://http.no.debian.org/debian buster main contrib non-free

... de ha még ennél is lustább vagy, akkor egyszerűen csak így írd át:

deb http://http.no.debian.org/debian stable main contrib non-free

- és innentől fogva mindig az aktuálisan stabil verzióhoz tartozó repositoryt fogja lesni.

Ha tehát átírtad, mentsd el, és folytasd egy erőteljes

apt-get dist-upgrade

-del.

Arra az esetre, ha a kagylód a frissítés közben - vagy tetszőleges más helyzetben - sírva fakadna, és azt hüppögné, hogy nincs elég lemezterülete - ne felejtsd el, ez nem Vingyógy, tehát nem szükséges újratelepítened!

Ehelyett - amit érdemes elvégezned, az egy nagytakarítás. Egy-egy rendszerfrissítés után ugyanis ott maradnak a harddiszkeden a korábbi verziójú alkalmazásokhoz tartozó mindenfélék - függőségi file-ok -, amelyekre már nincs szükség, hiszen a hozzájuk tartozó alkalmazásokat már frissítettük.

Az apt-get nevű kényelmi eszköznek van egy clean, egy autoclean és egy autoremove opciója is. Ezeket érdemes - felelősségtek teljes tudatában - kiismerni és használni.

Az apt-get clean azt csinálja, hogy eltávolítja a /var/cache/apt/archives/ könyvtárból az elavult verziójú csomagfile-okat.

Ha igazán nagyot szeretnél szörnyülködni, akkor először add ki a

ls /var/cache/apt/archives/

parancsot. Kicsikét meg fog szaladni az XTerm - vagy amit használsz - apt-get clean előtt. Miután megfelelően frászt kaptál, jöhet az

apt-get clean

parancs.

Ezután nyomj egy felfele nyilat és egy entert :}

Az

apt-get autoclean

egy rokonértelmű parancs, de ez csak azokat a file-okat távolítja el, amelyeket már nem lehet letölteni és gyakorlatilag haszontalanok.

Harmadik szinonímánk, az

apt-get autoremove

azokat a függőségi file-okat távolítja el, amelyek automatikusan kerültek korábban feltelepítésre (tudjátok, amikor felrakunk egy akármit Debianra, akkor az apt automatikusan rángatja le a telepítendő akármivel együtt a szükséges dependencia-filéket is), de lévén hogy a rájuk támaszkodó alkalmazások már nincsenek jelen, ezért a függőségi file-ok is szükségtelenek. Néha megtörténik, hogy egy rendszerfrissítés során maga az apt-get tanácsolja, hogy futtass egy autoremove-ot is!

 

Hát nagyjából ennyi.

Ha még ahhoz is lusta vagy, hogy rendesen kijelentkezz a root shellből, akkor egyszerűen nyomj egy Ctrl-D-t.