Ritkán szoktam hálálkodni azért...

...mert Magyarisztánban nem nőttem fel, de most hálás vagyok: a választékos, árnyalt, színekben gazdag magyar sértegetések igencsak jól jönnek annak érdekében, hogy ne basszon szét az ideg, pusztán azért, mert a merevlemez ebben az istenkúrta, rohadt, fospumpa selejt ThinkCentre-ben nem más, mint egy darab jól betömörített ürülék.

Nem szoktam én túlértékelni magamat és teljesítményeimet, de jelen esetben rohadtul jól értem, hogy nem egyszerűen kurva sokat melóztam ezzel a baszással, hanem azt is értem, hogy lépésenként sikerült nem elkefélnem mindent, amit lehet, hanem épp ellenkezőleg. Úgy az indítási sorrendet, mint a live-USB-ről megtörtént efibootmgr parancsokat jól csináltam, és megerősítetten jól csináltam, mert mások, akik ugyanígy csinálták, egy használható ThinkCentre-rel lettek gazdagabbak.

Egyetlenegyszer bebootolt ez az istenbaszása Debian alól, igaz, grafikus felület nélkül. Örültem, hogy indult és legalább egy promptot kaptam.

Amikor másodjára indultam, ez a bélsár, ez az ürülék, ez a melléktermék, ez a fécesz szokás szerint egy kurva üzenetet adott arról, hogy megtalálta az istenkúrta MAC-címet és most DHCP-ajánlat után tapogatózik.

Eközben gond nélkül tudok live USB-ről indulni. Rendszert telepíteni is tudtam, ez szerintem egyértelmű.

Évtizedes tapasztalatom: ha egy akármilyen hardver Debian alól nem indul, akkor az a hardver DEGLETT. Punktum.

Jelenleg, amellé, hogy az agyamat káromkodom széjjel, csak hogy ne kapjak agyvérzést, megmondtam a pici babának: a ThinkCenter lazán indítható live-akármiről, tehát nézni fogok neki valami jó live-disztribet, hogy használhassa a kis cuccot.

További tervem, hogy kiszerelem ezt a hányást a ThinkCentre-ből és megpróbálkozok egy másik merevlemezzel. Tudom, hogy jól csináltam, ezermilliószor átnéztem az indítási sorrendet, megpróbáltam a legacy versus UEFI móduszt, mindent, és továbbra is ez az egyetlenegy, amit kapok.